A ROMJAIBÓL FELTÁMADÓ VÖRÖSERDEI ISKOLA KÁPOLNA
Fiatal agronómus koromban sokszor elmotoroztam az akkor éppen magára hagyott Vöröserdei Iskola és Kápolna előtt. Elszomorítottak lassan pusztuló falai és az iskola előtt álló megcsonkított "Vöröserdei-kereszt" lehangoló látványa. Körüljárva az épületet rátaláltam SZTIPICH SÁNDOR bácsalmási kőfaragó-mester által készített a Vöröserdei első világháborús hősi halottakat - köztük az első Vöröserdei tanító, POGÁNY ISTVÁN főhadnagy - nevét feltüntető márványtáblát, amely most - az esetleges pusztítását megelőzendő - a Bácsszőlősi Hősi Emlékparkot díszíti. Később azután a korábbi tulajdonos ORCSIK SÁNDOR segítségével és kíséretével végigjárhattam az iskola termeit, megtekinthettem a vastag mészréteg alól "előbukkanó" festmények egy-egy részletét...
Helytörténeti kutatásaim, és levéltári dokumentumok alapján kiderült, hogy az 1900-as évek elején a szőlőkbeli lakosok száma meghaladta a 4000 főt, akik szinte teljes egészében német származásúak voltak. A megnövekedett létszám nemcsak közegészségügyi, hanem oktatásügyi szempontból is - szinte kielégítetlennek látszó - új igényeket támasztott. Így jöhetett létre egy új iskola felépítésének koncepciója. Az előzetes terveknek megfelelően az ún. "Vöröserdei Iskola" - amely a volt bajai-szabadkai vasútvonal és szabadkai országút kereszteződésében - 1905-ben nyílt meg, amelyet a régi csárdaépület (Tápé-Laposi csárda) átalakításával hoztak létre. A vasút felőli első részben volt egy tanterem, a másik felében a tanítói lakás. Vasárnaponként az iskola kápolnává berendezett tanteremben szentmisét tartottak. 1928-29-ben a régi iskola mellett két tanteremmel, és egy valódi tornyos kápolnával új iskola épült fel. Az iskola építője remek megoldást talált: a két tanterem egy derékszögű háromszög két befogójában, a beépített oltárral ellátott kápolna a háromszög csúcsában volt kialakítva. A kápolnától a tantermeket nagy, csuklós ajtók választották el, amelyeket az istentisztelet alkalmával kinyitottak. Ilyenkor a tanteremben ülő hívők szabad kilátást nyertek a kápolnára, s szinte templomban érezhették magukat. Az új iskolát és a kápolnát 1929-ben szentelték fel. Ugyanekkor szentelték fel - a már említett - a kápolna külső falán elhelyezett márványtáblát is POGÁNY ISTVÁN honvéd-főhadnagy tanító és a szőlőkbeli hősi halottak emlékére (Csengődi Rezső volt vörös erdei tanító közlése 2002).
Azután jöttek a szörnyű, második világháborús évek. Az iskola akkori tanítója a dél-bácskai születésű SZENTFÜLÖPI (SCHÄFFER) JAKAB 1941-ben kérte szülőfalujába, Szentfülöpre való áthelyezését, ahol iskolaigazgató lett. (1944 novemberében a jugoszláv partizánok kivégezték. Sírja azóta is ismeretlen) LENDVAI PÁL tanító pedig frontszolgálatra vonult be...
A háborús események Vöröserdőt sem kerülték el. 1944 április 17-én a Vöröserdei iskolát kishíján amerikai bombatalálat éri. A B-17 es amerikai repülő-erőd - bizonyára bajai-szabadkai vasútvonalat vette célba - a kijelölt célt eltévesztve, kioldott bombája az iskolától mintegy 50 m-re fúródott a talajba, és a szőlősorok között robbant fel (Bajai Közlöny 1944. 04. 21. száma). Az épületben szerencsére nem esett kár. A benne tartózkodó tanulók nem sérültek! DIVINA MACHINA (= Isteni beavatkozás) mondta ekkor Szentmihályi (Schneider) Ferenc bácsalmási apát-plébános...
Azután jöttek a háború utáni szörnyű évek. A német-származású lakosság kitelepítése, Vöröserdő elnéptelenedése, az egyházellenes intézkedések. A Vöröserdei iskola kápolnájának bibliai-tárgyú festményeit, többszörösen lemeszelték. Minden egyes lemeszelés után a festmények "előbújtak". DIVINA MACHINA!
Az iskola utolsó tanítója a bácsalmási Schoblocher József tanár úr volt, aki még meg tudta akadályozni az iskola megszüntetését. Ő utána az iskolát bezárták. Egykori szépsége "tudatában", itt-ott már omladozva, hirdette régmúlt idők gazdag emlékezetét...
Azután - immár napjainkban - egyszercsak élet költözött ódon falai közé. Dolgos mesteremberek vették birtokba. Dolgozott a tetőfedő, a kőműves, bádogos, a víz-és villanyszerelő. Szerszámaik csörgésétől, jókedvű élcelődéseiktől életre kelt a halódó táj. Az arra járók meg-megállva érdeklődtek a munkásoktól - ezt tettem én is -, hogy mi történik itt valójában? Tölük tudtuk meg, hogy egykori bácsalmási állami gazdasági munkatársam egyben "földim", felvidéki sorstársam a Galántai-járás Nagyfödéme közösségének szülötte, TAKÁCS LÁSZLÓ barátom végezteti a hatalmas munkálatokat. Ő vásárolta meg az iskolát, a tanítólakot (a volt csárda épületét) és saját költségén végezteti a felújítási munkálatokat, pótolja a "szárnyakelt" kisharangot, és gyűjti össze az iskolához köthető emlékeket (palatábla, iskolai értesítő, népiskolai tankönyvek, berendezési tárgyak stb.). Tisztelettel kérem ezért a lokálpatrióta bácsalmási polgárokat és diákokat, hogy segítség TAKÁCS LÁSZLÓ úr - Bácsalmáson szinte egyedülálló kezdeményezését - ezirányú célkitűzéseit!
KEDVES TAKÁCS LÁSZLÓ Úr! Kedves Laci Barátom!
Kívánok neked Nemes céljaid megvalósításához erőt-, kitartást-, jó egészséget és remélt támogatást!
Bácsalmás-Kecskemét, 2019 07.01.
Tisztelettel:
Dr. Horváth Zoltán Ph.D.
egyetemi tanár
Bácsalmás város díszpolgára
